This is your end!- 3. fejezet

-JÚÚÚÚÚÚJ ez tök jól hangzik- barátosném szeme csak úgy csillogott az örömtől. Persze nekem rögtön az első dolgom az volt, hogy arra gondoljak biztosan valami pszichopata, láttam már elég filmet ahhoz, hogy ilyen gondolatok megforduljanak a fejemben, nem úgy mint Liának.
-NEM megyünk sehova!
-Nemár ne csináld! Most miért?
- És ha valami idióta, aki mondjuk megakar erőszakolni akkor mit csinálsz okoskám?
-Jó, bocs, hogy nekem nincs üldözési mániám.....
Bevallom, én is szívesen elnéztem volna arra, hogy ki is az valójában, de sajnos én voltam az érettebb, és muszáj volt a szemem előtt lebegjen az a szó hogy !VESZÉLY! Így hát maradt az, hogy nem.
Hazasiettünk, még út közben megálltunk egy boltban, venni valami ehető kaját, még a gyomrunk nem teljesen szokta meg a koreai konyhát, így muszáj volt feltalálnunk magunkat. Otthon megvacsoráztunk és szép lassan eltettük magunkat estére. Egész este gondolatok bóklásztak a fejemben, nem hagyott nyugodni az a valaki, ki a franc lehet az?! A másik pedig, hogy amióta itt vagyok semmit nem mozogtam, és otthon a tánc volt az életem....hiányzik....NAGYON! Furcsa, hogy ha táncról van szó akkor hiphop és olyan számok fognak meg amit ha hallgatok, egyszerűen nem bírok a seggemen ülni, muszáj rá mozognom. Holnap az első dolgom lesz keresni valami tánc iskolát a környéken. Kezdett elnyomni az álmosság, ezekkel a szép gondolatokkal, és lassan lecsukódott a szemem = )

Másnap"Kedves Naplóm

Ma nagyon szép reggelre ébredtem, kialakultak a fejemben az elhatározások, és ma be akarom őket váltani.
Ez mellett, történt egy érdekes dolog velünk tegnap, egy hapek a kezembe nyomott egy levelet, hogy ma találkozzam vele 6kor, az épület előtt, ahol tegnap lógtunk Liával, azaz az SM előtt. De hülye leszek elmenni, isten se tudja, hogy ki az. Na, de most sietek tovább, reggelizem összekapom magam és elfogok menni egy táncterembe, amit reggel találtam a neten. A neve Saguaro Danceschool, remélem jól mennek majd a dolgok.
Chu~"

Miután leraktam a naplóm, elrohantam reggelizni, öcsémet még gyorsan nyakon öntöttem egy pohár vízzel, hogy keljen fel mert 11 óra, persze mondanom sem kell mi szépeket mondott utána, nembaj megérte. Felöltöztem, megszárítottam szőke hajam, majd egy kis smink ( muszáj kiemelni a pici barna szemem valahogy ) és futottam is le a lépcsőházban. Fogtam egy taxit és elmentem vele a táncteremhez. Kis takaros, szimpatikus hely, nagyon tetszett, bent még kedvesebben fogadtak mint azt vártam volna, sikeresen beiratkoztam és közölték, hogy ma lesz egy edzés, ha gondolom üljek be rá és nézzem meg, én persze egyből igent mondtam, végül is miért ne?! Délután 3-kor kezdődik.

-Fhu azt hiszem már tényleg nem árt a testmozgás, lépcsőzni alig bírok.- Éppen úton voltam a táncra, az edzéscuccommal és saját gondolataimmal. Liának határozottan megtiltottam, hogy ki merjen menni a lakásából, és hogy tutira menjek, átküldtem hozzá drága öcsém, hogy tartsa szemmel. Amíg úton voltam bedugtam a fülembe a fülhallgatót, próbáltam relaxálni kicsit.

Amikor átöltözve beléptem a terembe, hirtelen mindenki rám szegezte tekintetét, hiszen eléggé kiszúrható voltam. Szőke haj, barna szem, és a legfontosabb, hogy nem ázsiai arcberendezéssel rendelkeztem, nos azt hiszem ez volt a legnyomósabb indok a figyelemre. Na mindegy, majd megbékülnek vele. Kapásból körbevettek páran, néhány lány és 5 fiú a csoportból. Nagyon kedvesek voltak, bemutatkoztam, ők is nekem és elkezdték ecsetelni, hogy ki milyen itt, és milyen az oktató, meg hogy milyen hangulatban telnek az órák.
- Ú és képzeld, milyen jókor jöttél. El sem hinnéd, hogy ki jön ma hozzánk be az órára.- Arcomra kíváncsiság ült ki, de gondoltam biztos valami híres koreográfus vagy tudom is én. Bejöhetne mondjuk Prepix, hihetetlenül imádom a koreográfiáit.
- Miért ki lesz az?- tettem fel a kérdést, a csoport társamnak, akinek ugyan a nevére nem emlékszem, mer sokan vannak így hirtelen, de az arcmemóriám tökéletes.
-Húúúú, remélem szereted az EXO-t.
- AZ EXO-T? VICCELSZ?! Imádom!!!!!!
- Áh, fantasztikus. Nem tudjuk, hogy melyikőjük fog bejönni, de 1 valaki, tutira jön hozzánk órára.
-ÁÁÁÁ omg, jobb nem is lehetne.- Ezek után már alig vártam, hogy lássam melyik fog bejönni, jobb tánciskolát nem is találhattam volna azt hiszem.
Gyorsan kimentem a teremből, mert volt még egy kis időm, felhívtam Liát, hogy elújságoljam neki, hogy jesszusom még mindig nem hiszem el, hogy mi történt velem, vagy is még csak fog.
-Igen?- szólt bele Lia a telefonba.
-Szia! Képzeld, eljöttem táncra és egy EXO tag fog bejönni az órára. El sem hiszem, ekkora mákom nem lehet.
- Neeeeeee csináld ezt velem, most azonnal elmegyek, ez szemétség, bezzeg engem bezártál ITTHONRA, a saját lakásomba basszus.
- Csak mert szeretlek tudod! Ne vedd ekkora bajnak, hogy nem akarom, hogy valami hülyeséget csinálj.
- Na jó de ez akkor is köcsögség, hát mi ez, hogy te ott szórakozol valamelyik exo taggal én meg itthon süppesztem a seggem a kanapéba mi?
- Jólvan már nyugi, mer ez teljesen nemno......- ekkora valaki megfogta a vállam, el sem hiszem, hogy megint a szívroham kerülget, pedig tegnap is ez történt, igazán hozzászokhattam volna, nem mertem megfordulni.
- Minden rendben?- Szólt a dallamos hang a hátam mögött, így egy kicsit több bátorságot éreztem magamban, hogy megforduljak.
-Persz..........e!- A szavam közepén pedig elakadtam. A telefont távolabb tettem a fejemtől egy kicsit.
- Majd visszahívlak.- Szóltam bele, de még hallottam, ahogy Lia kétségbeesetten beszél a telefonba, hogy mi lelt engem, de elhalkulóban volt, és végül kinyomtam.
-Szia, ne haragudj ha megijesztettelek, csak hallottam, hogy kicsit idegesen beszélsz éppen valakivel.
- ....Szia.... nem, semmi baj, igazán, csak a barátnőm volt az, kicsit ki van akadva, mert bezártam a lakásába, nehogy valami hülyeséget csináljon.- Hirtelen befogtam a szám, mert rájöttem, hogy túl sokat fecsegek, viszont az illető jót nevetett rajtam, vagyis pontosabban a szituáción, amit elmeséltem neki.
- Ne haragudj rám, be sem mutatkoztam, a nevem Lu Han és ma én megyek a tánccsoport órájára, nemtudom, ....... te is az órára jöttél?
-Áh, tudom, hogy ki vagy. Mármint az én nevem Naomi és igen a táncórára jöttem, bár életemben most vagyok itt először.- Kicsit habogásnak hangzottak a szavaim, nem tudom, hogy ő észre vette-e.
- Na az tök jó, majd figyellek, hogy mit tudsz. - Rámkacsintott és elindult a terem felé. A lábam körülbelül a földbe gyökerezett, mozdulni sem bírtam.- Na gyere már, most már nem kezdem el nélküled.
Csodálkozásom kellős közepén elindultam befelé, Lu Han után, de azt sem tudtam, hogy mit fogok most csinálni. Nagyon jó lesz új emberként, kapásból egy szupersztárral indítani az óráimat, aki mellesleg most kacsintott rám fél perce, hát ilyen a mesékben nincs. Ha ezt Liának elmesélem, el sem fogja hinni, hogy mi történt.
Majd beléptem utána az ajtón.

That anonym boy. 2. fejezet

-MI EZ?- felszaladt a szemöldököm.
-Mi az?....- Lia érdekesnek találta, hogy az alatt az idő alatt amíg leültünk a padra, sikerült találnom vmi érdekeset.
-Na várjál ezt le kell vakarászni, ki a rosseb ragasztotta ezt fel egy pad aljára?!
-Szedd már le, kíváncsi vagyok!
-Jól van már, nyugi!
-NAAAAAAA!
Miközben nagy nehezen lehámoztam, észrevettem, hogy ez nem csak úgy oda lett ragasztva, mint aki unalmában nem tud mit csinálni, ezért felragaszt egy papírt a pad aljára, hanem ez egy rendes A4-es lap.....és, most, hogy jobban megnézem.....ez egy......órarend? wtf mi ez?
- Te Lia, azt hiszem, ez egy.....órarend, de várjál már....HÁT ERRE AZ VAN ÍRVA, HOGY KINEK MIKOR VAN PRÓBÁJA, és hogy meddig?! Úr isten ezt melyik elmebeteg rajongó hagyta itt más elmebajosaknak?
- Te jó ég, hát ez jó. Vicces, hogy valakinek ennyi szabadideje van, hogy még ezt is összeírja.
- Na igen, de igazából mint újdonsült "turisták" azt hiszem igénybe vehetjük egy picikét.- csillant csalfa mosoly az arcomra.
-Hmmm!- Lia fölött láttam szinte a kis ördögöt, és épp a vassal szurkált lefelé, hogy végre nem fog unatkozni. Hát ez az, még egy remek elfoglaltság az itt töltött időm alatt.
-Na hát akkor ezt meg is beszéltük.- gondolataim rögtön a papírra terelődtek- Ki kéne bogarászni, hogy épp ki van bent, vagy ki fog jönni.
-Hát, ide az van írva, hogy a mai napon csak délelőtt voltak próbák és edzések, úgy látszik, hogy a délután ma az idoloké és a gyakornokoké.- Lia fején láttam a csalódottságot, nehéz lett volna nem észrevenni.- Sajna ez ma nem a mi napunk.
-Basszus! Ez mekkora gáz...Meg sem lepődöm, végül is nem én lennék az, ha ez nem így lenne. Ahj.
-Áh mindegy, induljunk haza.
-Rendben.
Így fogtuk magunkat, és visszaindultunk. Ismét a Han-folyó mentén sétáltunk, de egy idő után be kellett térnünk a nagyobb utakra, ott nagyobb eséllyel találunk haza. Az úton, elég furcsa gondolatok jártak a fejemben, már haditervemet rendezgettem a fejemben, hogy holnap miként vesszük be az SM épületet. Lehet, hogy kommandós ruhában be kéne landolni a tetőn keresztül, úgy biztos észre vesz valaki. Bár ez lehet kicsit feltűnő lenne....
A vége megint az lett, mint az összes bugyuta elhatározásomnak, maradunk nyugiban a bejárat előtt, és várunk, kár hogy én nem vagyok az a nyugton tud ülni a seggén típus, de most muszáj lesz.
Sétálgatásunk közben, egyszer csak marha nagy hangzavart hallottam. Sikítottak, de nem úgy mint akit ölnek, hanem, mint aki majd meghal örömében.
- Na megnézzük mi ez?- Tette fel a nagy kérdést drága barátnőm, aki mintha megint a fejemben turkálna.
-Hét végül is miért ne, tehetünk egy utcányi kitérőt az ügy érdekében.
Gyors léptekkel elindultunk a cél felé, és közben a nyakunkat nyújtogattuk, hát ha látunk vmit. Nagy előny, hogy mint magyarok, kicsit magasabbak vagyunk a koreai lányoknál, így nem volt nehéz átlátni a tömegen. Észrevettem, hogy valami híres ember lehet az, de sajnos nem tudtam ki venni, hogy ki is az valójában. Fogtuk magunkat, és meghúzódtunk kettő,a célszemélyhez közelebbi ház között.
- Értem én, hogy szeretik őt, de mégis.....sosem süllyednék annyira le, hogy cirkuszi bohócot csináljak magamból.- Hangomon hallatszott ez a tipikus megvetés.
- Na igen, de tényleg, ha egyedül, valahol összefutok valakivel, még esetleg oda megyek hozzá, de akkor sem úgy mint aki.....hülye!- Látom ő is hasonló véleményen van- A pláne pedig az, hogy nem keverem magam ciki helyzetbe, ellentétben velük.- Rájuk nézve, nevetett egy jót. Valójában nekem is tetszett, amit mondott.
-Hát igen......tudjátok, sok olyan lány van, aki az eszét valahol elhagyta a futás közepén.- Hirtelen azt hittem, hogy az ütőér megáll bennem, ugyan is egy teljesen ismeretlen hang szólalt meg a hátam mögött. Hátrafordultam és meg akartam nézni az illetőt, aki olyan elvetemült, hogy két ház oldala közül nézi az eseményeket, de sajna időközben ránk esteledett, így a sötétben nem nagyon látom az arcát.
-Jézusom a frászt hoztad rám! Ki az isten vagy?- Azt hiszem, a szív bajom után nem fér bele a kedveskedés, így nem lehet megijeszteni senkit!.
-Hát, maradjunk annyiban, hogy csak véletlen tévedtem erre, és hallottam a beszélgetéseteket, és nem tudtam szó nélkül hagyni, mert teljesen így gondolom én is.
- Jó, de ki vagy?- Lia kezdett türelmetlen lenni.
- Áhh lényegtelen. Viszont tessék itt van ez, fogjátok.
- Lia, nyugi.- Tekintetem rászegeztem, és mentettem a menthetőt, de mire visszafordultam az új idegenhez, nem volt sehol. Szőrén szálán eltűnt, viszont a papírja a kezemben maradt. Kinyitottam és elolvastam. Ez állt benne:
"Holnap délután 6kor, ahol ma időztetek, a barátnőddel, találkozunk."

That anonym boy. 1. fejezet

1. fejezet

"Nos.....Sosem voltam vmi jó író, de mindig is imádtam a naplómba írni. Rengetegszer előfordult már velem, hogy csak úgy ömlöttek belőlem a szavak, puszta történések nélkül......nem is értem.....
Amióta megkaptam a lehetőséget, hogy Koreába utazzak, fenekestül felfordult az életem. Meg kellett tanulnom, teljesen önállóan létezni. Hát...fogjuk rá, hogy sikerült. Elmondhatom magamról, hogy a középsuli, ahova járok abszolúte beváltotta ígéreteit, pont olyan mint elképzeltem. Köztudottan a kpopot már világszerte ismerik, és büszke vagyok rá, hogy elmondhatom magamról, hogy 3 éve a megszállottja vagyok, ezért is vált nagy örömömre Seoulba jönni. Amikor landolt a gépem, akkor határoztam el, hogy folytatom régi szokásom, és irogatni fogok, ha nem is mindent, de a kpop őrülteknek, biztos lefogok adni néhány infót, hogy milyen itt fannak lenni.....
Nos, amikor előszö......"
- Héé, hallod éhen döglök, főzzél már vmit!- szólt hozzám, szokásához híven,tuskó öcsém.
-.....meg sem lepődöm kedvességeden, hallottál már olyanról, hogy kajarendelés?
-őő.....nem?.....- flegmasága határtalan.
-AKKOR TANULD MEG MIAZ!
-hápháphápháp-  Néha kitudnám hajítani a 10.-ről!

"......tehát, ott tartottam, hogy ezt az írogatás majd befejezem máskor, úgy érzem nem tudok a popsimon ülni, ki kell mennem sétálni. Bye~"

Így fogtam magam, és újdonsült barátnőmet felhívtam, hogy lenne-e kedve elindulni velem sétálgatni. A válasz természetesen igen volt, és mivel ő is egy megszállott, egyértelmű, hogy az SM székházat vettük állomásunk egyik fő célpontjába.
Olyan, nem is tudom, talán 3 óra lehetett. Nagyban sétálgattunk a Han-folyó partján, amikor a macskaköves úton megláttunk egy nénit, a tolható standjával. Mindenféle édességet árult, gondoltuk, úgy is ebédeltünk, így hát jól bevásároltunk. ~ nyam,nyam~
Egyértelműen szebb lett az életünk. Fogalmam sincs, hogy merre járhattunk olyan 5 óra felé, de majd hívunk egy taxit, azt megtudod mondani hol lakom..... szóval ez lett a legkisebb problémám.
Mindig is olyan lány voltam, aki egyszerűűen nem bírja ki, ha unalmas az élete, így hát most sem bírtam a véremmel, vmit muszáj voltam csinálni.
-Na akkor most menjünk az SM elé!- szólt, talán egy kicsit túl határozottan a hangom.
Barátnőm, akit mellesleg Lia-nak hívnak, kicsit megszeppent.
-Ő....rendben. INDULÁS!- csatlakozott hozzám szinte üvölte, nem hiába vagyunk mi barátnők.
Így hát nagy nehezen informálódtunk, merre is menjünk és végre valahára odaértünk.
Amikor ott álltam célőm előtt, hát enyhe csalódottság fogott el, hisz maga az épület nem pont olyan mint vártam volna. Kívűlről hatalmas,sárga és halvány rózsaszín. Az épület elején pedig az SM Entertainment tábla, majd kiszúrja az ember szemét. Gondoltam magamban, nem is lenne rossz életem ha itt laknék véglegesen, szerintem túlélném. Nem kevés időmet szánnám arra, hogy mindazokkal akikkel szeretnék, találkozni tudjak. Köztük az EXO,Super Junior,MBLAQ,Teen Top,Block-B, NU'EST,BtoB és még rengetegen.
Gondolatmenetem alatt, egy padra ültünk le, és bámultunk körbe, hisz nekünk furcsa volt ez a nagy betonrengeteg, és sok felhőkarcoló, de a fák még így is teljesen harmonizáltak. A kezem a lábaim alá tettem, furcsa megszokás, de sosem hittem, hogy egyszer még örülni fogok neki, ugyan is, találtam egy elég furcsa dolgot, a pad aljára celluxozva.